Mintha száncsengőt hallanék a messzi távolból,
Kíváncsian ébreszt fel a legszentebb álmomból,
Rénszarvas paták hangosodó ütemére ébredek,
A csillagos égbolt alatt egy furcsa fény dereng,
Most már tudom ki jött meg s nem lehet vitás,
Mert nem is lehet ő más csak a drága mikulás,
Jött ő jeges fagyból a messzi északról érkezett,
Hogy kapjon érdemei szerint az is ki vétkezett,
Suhanó szánjával körbe futja egészen a világot,
De aki rossz volt, nem kap mást csak virgácsot,
Csak a jó gyerek kap csokit, cukrot s ajándékot,
Csak ő érdemli s neki teszi csizmájába a játékot,
Hozzád is eljön ma éjszaka, téged is meglátogat,
Ajándékból vagy virgácsból neked is ő válogat,
Meglehet, hogy járt nálad csak már el is ment,
S túl az Óperencián a szarvasokkal megpihent,
Ezüst szakálla fénylőn ragyogta be az égboltot,
A fényes, piros ruhácskája reggelre megkopott,
Dörmögő hangon felolvasott minden kívánságot,
Földrészenként járta végig szeretettel a világot,
Tudja a szíve mélyén mindenkiben van szeretet,
Ez az egyetlen amelyből soha nem adhat eleget,
S hogy nálad is járt az éjszaka nem lehet véletlen,
Mert a szeretet a legdrágább ajándék az életben!