Hagyd meg az embernek a választás jogát,
Hogy feltárhassa előtted az eltitkolt voltát,
Hadd mutassa meg neked a belső jellemét,
Az érdek nélküli lélek tiszta, szabad jellegét!
Hagyd meg neki azt, hadd döntsön szabadon!
Elárulja őt, ha korábban görcsölt a szavakon,
Így elmondja róla, honnan jött és merre tart,
S hogy a színes álarc az valójában mit takart.
Segítsd, hogy ne cipelje tovább nehéz terhét,
Feltárhassa zavaros vagy éppen tiszta lelkét,
Elmondhassa nyugodtan féltve őrzött tervét,
Megmutassa neked szíve titkon nyíló kertjét!
Hagyd meg a világnak a szabad gondolkodást,
És tiszteld mindig a szabadszívű nyilatkozást,
Örülj, ha kifejezte magát. Így legalább őszinte,
De értékeld, ha szótlanul hallgat titkait őrizve!
Mert mi az életben számít: a színtiszta igazság!
A hazug, mosoly nélkül lévő tényleges valóság,
Lélek mélyen őrizgetett kristálytiszta szépség,
S hogy ez így van, ahhoz nem is férhet kétség.
Még ha fájnak is a szavak, de legyenek igazak,
Ha ez sem lesz nekünk, mondd meg, mi marad,
Engedd beszélni, hogy a lelke kibontakozzon,
Úgy, ahogy tavaszi napon rózsabimbó nyíljon.
Szabadság az a szentség, amiről most beszélek,
Hol tettet és gondolatot korlátozás nem érhet,
Mert a szabadság csak könnyedén szárnyalhat,
Ekképp teremt igaz utat az eltitkolt vágyaknak.
Ne legyen oly szigor soha, hogy hazudni kelljen,
Engedd, hogy a munkában valós örömöt leljen,
Hogy élete nagyobb része boldogságban teljen,
S ha majd búcsúznia kell, hát békében menjen!