Szeretnék rügyezni tavaszi bimbóként,
A kelő nap szavára elsőként kinyílnék,
Úgy szeretnék dalolni, akár a madarak,
Körözve röpülni, midőn jő a pirkadat.
Lennék pálmafa, mi hűs árnyékot ád,
Amikor perzsel a nap és forró a vágy,
Szerelmesek titkát is féltve őrizném,
S e titkot a földről örökre elvinném.
Lehetnék felhőcske egy nyári délután,
Kinek fodrai, mint a hófehér márvány,
Lebegnék az égen lágyan, könnyedén,
S csak úszkálnék vidáman, ha jő a szél.
Szállnék a forgó széllel, ki tudja hová?
Röpülni, nevetni és körözni akárhová,
Lennék szerető, akit Ámor nyila hevít,
Időzve a gyönyörben, kit a vágy részegít.
Vadvirágot szednék, és csokrot kötnék
Egy szende lánynak, csak hogy örüljék,
Sétálnék a réten, és a természetet lesném,
Őzekre kacsintva a lepkéket kergetném.
Borozgatnék velük, kiket nagyon szeretek,
Örülnék, hogy néha jó barátokkal lehetek,
Mert ha jó a társaság, jó lészen a kedv is,
Azt hiszem, szívesen kipróbálnám ezt is.
Lennék arany napsugár, ki lágyan melegít,
Szivárványt festenék az égre, hátha felvidít,
Őrizném a vándort, ki az árnyékban pihen,
Hogy fáradságát letéve indulhasson frissen.
Hallgatnám a természet csilingelő dallamát,
Megtudhatnám, hogy mit is susognak a fák,
Milyen furcsa titkokat suttog el a szellő,
Hogy miről beszélget, egy egész kerek erdő.
Lennék fénylő csillag, ki fényesen ragyog,
Érezhetném, hogy mindig, iránytű vagyok,
Az éjszaka csöndjében mutatnám az utat,
S titokban eltűnnék, ha közeleg a pirkadat.
Táncolnék a forgószéllel, csillognék a Holddal,
Játszanék az izzó tűzzel, s ragyognék a Nappal,
Élvezném, hogy simogat és hullámzik a tenger,
Fürdenék a habokban minden boldog reggel.
Boldog minden nap, mire ébred az ember,
Talán csak annak nem az, aki élni nem mer,
Hiszen rajtunk múlik, hogy látjuk a világot,
Nyugodtan élhet az, kit a jó sors megáldott.
Aki derűre született, könnyen fölismerni azt,
Hisz nem másban, de magában keres vigaszt,
Hamar elfelejti minden búját, bármi legyen az,
Könnyedén fogadja el, mit a kegyes sorsa ad.
Ha kedvez is a szerencse, ne feledd ki vagy,
Mert amit a tegnap adott, elveszi a holnap,
Hát szilárdan élj, bármit is hozzon az élet,
A középúton járj, és semmi baj nem érhet!
Békesség és boldogság kísérjen a világon,
Szeretettel a szívedben e pillanat találjon,
Fogadd ezt a verset, mint kedves gondolatot,
Olvasgasd, ha az élet ad egy-két feladatot!