Távolba merengek, valami közeledik,
S lassan a fénylő égen át megérkezik.
Látom, most jött át a szivárványkapun,
Minden lila városon, s rózsaszínű falun.

Mégis amikorra ideér, hirtelen eltűnik,
Körvonala ködbe vész és megszűnik,
Már nem is tudom, hogy mit láttam,
Talán nem az érkezett, amit vártam.

Lebeg a világ az ezüstös felhők fölött,
A hurrikánok és a forgószelek között,
Oly régen várjuk már a változó világot,
Hittel s reménnyel, mint a nyíló virágot.

És a világ tíz sarkából dobogást hallok,
Szabad indián lovak, útjukba nem állok,
A bársony felhőkön vágtáznak ők vadul,
S az egyik hátán egy ifjú lovagolni tanul.

És egyre csak közeledik Ő, a kiválasztott,
Ki elé a világ követelményt támasztott,
Ő az egyetlen, ki a világot megmentheti,
Aki az embereket az édenbe vezetheti.

Közeledtét áttetsző, kék tündék kísérik,
Szárnyaik zenéjét még sokan nem értik.
Lágyan lebegnek a vad szelek szárnyán,
Néha megpihenve a hegycsúcsok hátán.

Közben apró koboldok táncot lejtenek,
S mozgásuk mögé varázslatot rejtenek.
Égi mágia érkezett le a csodák földjéről,
Segítség nekünk a tiszta lelkek völgyéből.

Átjöttek hozzánk ők egy másik irányból,
Egy számunkra még ismeretlen világból,
Amiatt, hogy nekünk utat mutassanak,
S a világunkba végre békét hozhassanak.

Most ér véget a harc, győz a fény serege,
S minden embernek van benne szerepe,
Mert bár a segítséget az égiektől kaptuk,
Azért e szent háborút itt a földön vívtuk.

Most vakító fény árad szét az égbolton,
Ilyet még nem látott senki, én mondom!
Sistergő hangokkal szép új világ születik,
S a sötétséget a földről örökre száműzik.

Kitágul a világ, és mindenkinek helye lesz,
S a teremtő mindent szépen helyre tesz.
Nem lesz már többé gazdag vagy szegény,
Csak a szeretet marad, mi mindennel felér!

---

---

---