Az élet nem könnyű! – mondja az ember,
De nézd meg jobban, mit is hoz a reggel,
Mert a teremtőd mindennel megáldott,
Oly sok jóval, mit a nagyvilág nem látott.
Hiszen öröm az élet, s nem csupán bánat
Ám annak ki jól egyeztet tettet és vágyat,
Ki nem akar túl sokat az életben hirtelen,
Mert tudja, a boldogsága titka a türelem.
Hogy lát az, kinek minden szava panasz,
Aki hitetlenebb, mint egy fiatal kamasz?
Aki lehangolt, annak a világ is csak teher,
A könnyektől nem lát, aki élni nem mer.
S minden helyzetben csak a rosszat látja,
Aki még az öröm perceit is bánatra váltja,
Mert olyan ez a világ, amilyen a szemlélet,
Nem találja önmagát, ki az útján eltévedt.
Miért létezik bátorság, ha vele nem élsz?
Hiszen csakis nézőpont kérdése az egész.
Szilárdítsd meg a szíved, s majd meglátod,
Hogy a cselekvés erejét a hitben találod!
A hit ereje, mely a szíved mélyén lakozik,
S nem az üres szóban, ami tenni habozik,
Hiszen sokat beszél az, ki cselekedni lusta,
Ha megszólal, akkor is csak kifogásra futja.
A jóság az, mi a teremtőnk legfőbb erénye,
Ez soha nem könnyű, és tennünk kell érte,
Mert a szép időkben jónak lenni, az kevés,
Légy jó akkor is, mikor már nagyon nehéz.
S itt van a szeretet, a legfontosabb erény,
Nélküle nem létezhet az életben remény,
Nem ismerheti ezt, kinek a szíve kemény,
Hiszen a szeretet inkább lágy és szerény.
Az utunk ki lett jelölve, amikor születtünk,
Követjük a sorsunkat, mást nem tehetünk.
Az úton örömmel s haraggal is mehetünk,
Ha felébredünk, még boldogok is lehetünk.
De nem véletlen kaptunk hibát és erényt,
Hallgattunk már meg végtelen véleményt,
Mert a választás a miénk, és eldönthetjük,
Hogy az életben melyik ösvényt követjük!