Az élet értelme az maga a megélt élet,
Ha nem látod, akkor sajnos vakon éled.
Néha percenként csoda történik érted,
Ezért mi mást is mondhatsz, köszönöm.

Látod, mily csodás az élet és ez a világ,
Tudod e, hogy mi minden vár még rád?
S hogy a teremtőd minden nap megáld,
Ne feledd kimondani a szót, köszönöm!

Mikor a napfény ízét érzed lényedben,
S a föld felett lebegsz valahol lélekben,
Ám azért tudod, hogy ez nem véletlen,
Ne feledd a legfontosabbat, köszönöm!

S ha a boldogság mámora táncol veled,
Úgy érzed az élet, mindent megad neked,
Hogy ettől szebb talán már nem is lehet,
Halkan, csak suttogva mondd ki, köszönöm!

Szeretve lenni és szeretni, az szent érzés,
Mindig szíveddel válassz, s ez nem kérés.
Midőn szép az életed, s nincs több kérdés,
Mondd ki a szót, nem feltűnőt, köszönöm!

Mikor a kék égen meglátod a szivárványt,
S karjaidban tartod a legszebb királylányt,
Az idő megáll, és nem érdekel, mi vár rád,
Csak rebegd reszkető ajkakkal, köszönöm!

Légy hálás a napfényért és a tiszta vízért,
Minden kedves barátodért s testvéredért,
A kedves érintésért, szóért és mosolyért,
Tiszta szívvel, nyíltan mondd ki, köszönöm!

Mert ki nem ismeri a hálát, az adni sem tud,
Ki nem becsüli azt, mi van, előrébb nem jut.
Csak mind hasztalan, csalfa árnyak után fut,
De nem ismeri a szót, mi fontos, köszönöm.

Mondd hát ki minden nap ezt a kedves szót,
Becsülj meg az élettől minden szépet s jót!
Hisz osztozhatsz a földön minden örömön,
S nem is kell mást mondanod, KÖSZÖNÖM!

---

---

---