Nagyon fárasztó már az emberi önzés,
Ez a folyamatos acsarkodás és üvöltés,
Csak azt tudod, nekem kell s nekem adj,
Sehol egy köszönöm, se egy, hogy vagy.
Úgy unom már, hogy akképp hívsz fel,
Ha hirtelen neked éppen valami kell,
Máskor meg ne csörgess, ne is üzenj,
Hisz nem érdekel, hogy mi lesz velem.
Elég abból is, hogy jónak kell lennem,
Hogy tőled mindenből leckét kell vennem,
S elég abból is, hogy neked minden jár,
De még akkor is, ha az nekem néha fáj.
Mert neked a kicsi is kell, ami nekem van,
Te mindent szeretnél, ebből elegem van,
Neked minden jár a csillagoktól a folyókig,
A sárga színű irigységtől a lelked haldoklik!
Haldoklik a világod, és haldoklik az életed,
Nem sokáig tűrjük már, s eljön a végzeted,
Eljön még a napunk, drága kapzsi barátom,
Hogy hazug arcodról az álarcot lerántom.
S akkor kapzsi arcod lesz majd a fényben,
Bűneidnek hangja visszhangzik az égben,
Minden igaz lelkű ember tudni fogja rólad,
Hogy ezen a világon mit tettél, és hol vagy.
Eltűnik egyszer talán az önzés is a Földről,
Ha te kapzsi kutya nem igazgatsz föntről,
Mert te nem gyűjtesz, hanem kuporgatsz,
Este nem alszol, és nappal nem mosdasz.
Te vagy számunkra minden rossz forrása,
A pokolban téged vár az ördögök tornáca,
Gyáva vagy, aki éjjelente izzad az ágyában,
Aki szenved, és felnyüszít éjszaka álmában.
Te vagy az, ki ránk csak a pusztulást hozza,
Te vagy az, ki nekünk mindig a jót átkozza,
Szavalsz és hőn hangoztatod a szeretetet,
De mindeközben te elítéled a gyerekeket.
S ha kérded ezek után, mi szükség van rád,
Megmondhatom azt, hiába reszket a szád,
Mert a világunk nagy kincse az igaz ember,
Ám nem az ilyen számító, hazug gazember.
De mindre szükség van, mit tőled tanulunk,
Mert égi teremtőnk így jelölte ki az utunk,
Te vagy a rossz azért, hogy jók lehessünk,
Te vagy az ellenpélda is, kit ne kövessünk.
Kell egy zsarnok, hogy hős születhessen,
S föld a kertésznek, hogy fát ültethessen,
Ember úgy lehet jó, ha rosszal is találkozik,
Ha nem csakis a jó emberekkel barátkozik.
Te nehéz lecke vagy nekünk és magadnak,
Amit megoldani senkinek sem kis feladat,
Sorsunk, mi összeköt veled, nem az akarat,
Mi mentjük, ha tudod, ments te is magadat!