Talán csak álom a világ, ahol béke van,
Hogy a földön a háborúknak vége van,
Egy újvilág ahol már senki nem éhezik,
Hogyha segítség kell, nyomban érkezik.
Újvilág, ahol majd nem lesznek határok,
Színes vonalak, mit védjenek az országok,
Hol mindenki kedvére jöhet vagy mehet,
S nem lesz hadsereg, sem előre menet.
Béke, ám nem csupán országok között,
Hanem minden egyes élő tudata fölött,
Egyetemes nyugalom, s ezeréves béke,
Hol mindenki boldogan nézhet az égre.
Világ, hol inkább majd azért ad az egyik,
Hogy könnyebb életet élhessen a másik,
Hol senki nem szorong majd a holnaptól,
S gond nélkül búcsúzhat el a tegnaptól.
Ahol a becsület nem csupán egy eszme,
És testvér nem lesz a testvérnek veszte,
Az igazságot sem kell tovább szégyellni,
Bűnösök nevét sem kell folyton kérdeni.
Mert akkor bizony bűnösök sem lesznek,
Csak emberek, kik mindent szívből tesznek,
Egy újvilág, ami közel van, mégis oly távol,
Közel, mégis messze, mint tegnap a mától.
Hol nem lesznek csecsemők szülők nélkül,
S az árvaházak helyén majd játszótér épül,
Az ünnepeket mindig mosolyokkal várják,
És a nagy családok ajtajait szélesre tárják.
Ahol tudják, hogy nincs jövő az ősök nélkül,
S az időseknek köszönetet mondanak végül,
Mert e göröngyös földből világot építettek,
És egy nehéz századot jobb útra térítettek.
Egy új világ, ahol újra léteznek az erények,
S végre emelt fővel járhatnak a szegények,
Hol a szeretet majd többet ér, mint a pénz,
S mindenki inkább az égre, mit a földre néz.
Ahol az érdek szó már teljesen mást jelent,
S nem azt, amely a köztudatban megjelent,
Mivel az érdek majd a világ szolgálata lesz,
Nem barátság, melynek biztos haszna lesz.
Hisz a szívben lakozik a legnagyobb kincs,
Hiába is keresik, mert drágább érzés nincs,
Egy érzés, mi ha kell, akár hegyeket mozgat,
S a földre egyszer még örök békét hozhat.
Tiszta szeretet, mely nem ismeri az érdeket,
Mikor vele mérsz, nem tévesztesz mértéket,
Már messziről kineveti s megveti a félelmet,
S nem választja érdekből a drága kényelmet.
Mit másért tesz az ember, azt magáért teszi,
S úgy a legbölcsebb, ha ezt törvénynek veszi,
Azt kap, amit a világnak ad, s jobb, ha elhiszi,
Így a nehézségek súlyát könnyebben elviszi.
Nehéz lesz a változás, de szükséges fejlődni,
Tudom, erős falak állnak, és nincs, aki ledönti,
Bár e világ távoli, még sincs csak egy feladat,
Hisz mást nem is kell, javítsd meg önmagad!