Gondolkodtál már, a világ milyen fura?
Fordítva működteti a törvények jó ura.
Mert sokszor bizony azt jobban teszed,
Ha mit akarsz, annak a fonákját veszed.

Mondj nemet, és leginkább tisztelnek,
Ha igen a válaszod, sokszor megvetnek.
Aki őszinte, azon az emberek nevetnek,
S a hazugság az, amit sokan szeretnek.

Bár senki be nem vallja, de ez így igaz,
Mondd ki és meglátod, hogy fáj az igaz,
Mert ki mosollyal s hazugsággal hízeleg,
Sokaknak kedvesebb, a világ így kerek.

Nehéz az igaznak a kifordult világban,
Minden másképp van, mint valójában.
Mindenki nézi ezt, mégis kevesen látják,
Bár tudják az igazat, a hazugságot várják.

Mindenki annak segít, akinek nem kell,
Ám annak senki, akinél valójában elkel,
Annak adnak, akinek már van épp elég,
De a rászoruló elé ma sem kerül ebéd.

Sok ember az idegent öleléssel fogadja,
Ha megkérdezed erről, mindezt tagadja,
Ám a családját azt mindenért dorgálja,
De hogy ki szereti igazán, azt nem látja.

A sikeres embernek sok lesz a barátja,
Ha rosszabbra fordul, ki marad, meglátja.
Mert hírnév s a pénz vonzza a tömeget,
De az igazért nem hullatnak könnyeket.

Színház ez a világ! – jól mondták a görögök,
És ha kell, hát szerezz magadnak örömöt!
Mert ezt helyetted senki meg nem teszi,
Boldogságot készen senki meg nem veszi.

Ha nem kell semmi, és megvan mindened,
Majd meglátod, a nagyvilág, hogy hízeleg.
Ki tegnap még nem köszönt a szegénynek,
Holnap már integet, ha azt kívánja az érdek.

Talán, ha a fejemen állnék, jobban látnám,
Hogy miért is fekszik a nagyvilág a hátán.
Akkor végre megérteném e kusza világot,
Láthatnám mindazt, amit senki nem látott.

Csak ami ritka, csakis az lesz különleges,
De a mindennapos soha nem lesz nemes,
Az embernek csak az elég, ami kivételes,
Az egyszerűség már szóra sem érdemes.

Nekem ez fordított, de talán neked nem,
Van, ki egyetért és van, aki nem, van ilyen!
Mégis azt mondom, legyen tiszta a lelked,
S nem kell hazugságért elégtételt venned!