Mi is a szabadság, ha nem az önkifejezés,
Ami néha könnyű, de néha nagyon nehéz,
Miért oly fontos nekünk ez a szent érzés,
S ha halni kell emiatt az nem lehet kérdés.
Egy eszme, mely nélkül nincs földi mámor,
Járhatsz a nagyvilágon bármikor s bárhol,
Minden büszke nemzet féltett kincse ez,
S hol béklyóban élnek, ott forradalom lesz.
A hatalom elé térdepelve gazdag lehetsz,
Valójában szabadon semmit nem tehetsz,
Csupán hitvány kötéltánc a borotva élén,
Haldokló lelked kárhozva távozik a végén.
Akkor érzem, hogy tényleg szabad vagyok,
Ha az egész világnak bármit elmondhatok,
Mikor nem kell senkitől engedélyt kérnem
Ahhoz, hogy közölhessem a véleményem.
Hogy szárnyalni tudj, őrizd a méltóságod,
Becsüld önmagad, és ezáltal szabadságod,
Mert az ember, aki önmagát nem becsüli,
Az szabad nem lehet, hiába is rendkívüli!
Az önfeledt szabadság a legdrágább kincs,
És fontosabb dolog talán az életben sincs,
Nehéz ez a vívódás az embernek a Földön,
Mert néha a test bűne a léleknek börtön.
A test és a lélek szabadsága egy kettősség,
De az életben mindig tiéd lesz a felelősség,
Ne légy megalkuvó, ha szabadságod a tét,
A tested földi, és a lelked égi része is a tiéd.
Nehéz önmagammal –, mondja az égi énem.
S erre vitába száll a másik: Hát még nékem!
Örök harc ez, múlandóság s végtelen között,
A testem halandó ugyan, de a lelkem örök.
Mert a halandó testem, aki csak egyszer él,
Az örökkévalótól változást hiába is remél,
Mindent most akar s neki semmi nem elég,
Csakis a mának él és tudja mily közel a vég,
Amíg a lelkem az örök, és örökké szárnyal
Könnyen az életek között, akár egy angyal,
Csak lebeg, mint lepkék a forgószél hátán,
Lágyan és könnyedén a nyári felhők vállán.
Szíved szabadsága a bátorságban lakozik,
S e két nemes érzés mindig összetartozik,
Néha a szerencséd bármerre is változzon,
E drága kincs szívedből akkor se távozzon.
S hiába a szabad akarat, ha nincs merszed,
Ha tudod, mit is akarsz, de nem cselekszed,
Hiába a szabad cselekvés, ha kötik a kezed,
Mit, ha tenni kell, azt félelemből nem teszed.
Vigyázz, nehogy a vágyak gúzsba kössenek,
S a szabadságod helyébe érdekek jöjjenek!
Az életedbe a legfőbb erények költözzenek,
S ne a torz érdekeid kényszerei kötözzenek!
Te dönthetsz arról, hogyan, s mit választasz,
Magaddal szemben mily erényt támasztasz,
S áltathatsz bárkit, persze önmagadon kívül,
Mert az igazat mindig tudod majd legbelül.
Hogy a szíved tényleg szabad-e, érezni fogod,
Vesd le rozsdás láncaid, hisz van hozzá jogod,
Most már tudod, nem kell más, csak bátorság,
Hogy a szívedben érezhesd mi az a szabadság!