Miért gondolod, hogy másnak könnyebb,
Hogy más szemében nincsenek könnyek?
Talán másnak mindig szép napok jönnek?
Miért hiszed magad mindenkinél többnek.

Ne panaszkodj, mert erős a szó, s életre kel,
Hiszen pontosan ott vagy, ahol lenned kell.
Nem véletlen, ha dolgaid nem jól mennek,
A változáshoz neked kéne másnak lenned!

Cselekedni nehéz, ítélkezni jóval könnyebb,
Hiába olvasol, s érdekelnek a szép könyvek,
Van, ki csupán olvas, de nem érti a lényeget,
Úgy mintha fényképről szemlélné a kék eget.

Az ember élete mindig oda tart, ahova kell,
És ha szükséges, akkor bizony tanulnia kell!
Hogy fönt vagy lent, az csakis rajtad múlik,
Mert a lényeg mindig a részletekben bújik.

Hogy az életet megérthesd, meg kell élned,
Hogy bölcsen cselekedhess, meg kell érned!
Ha nem tudod milyen megélni a dolgokat,
Akkor a válladon fogod cipelni a gondokat.

Mert a gondok melyek miatt panaszkodsz,
Csak azért vannak mert folyton ravaszkodsz,
Míg mást okolsz, addig magad nem javítod,
Ha mást hibáztatsz, önmagad nem tanítod, 

Mivel az irigy ember panaszkodik és vádol,
S a lusta hibáztat mindenért legyen bárhol,
Kik nem tesznek semmit csupán ítélkeznek,
Ezért ők az életben hibátlannak ígérkeznek,

A sopánkodás nem segíthet rajtad a bajban,
A hibát ne másban keresd csakis magadban,
Le kellene rombolnod az egód húzta falakat,
S végre kimondanod a kimondatlan szavakat,

Bölcs az ki nem élteti a panasz hűvös szavát,
Aki nem gyűlöli sem az életet sem önmagát,
Az lehet boldog, akit a kényszer nem láncol,
Aki néhanapján örömében egyedül is táncol,

A panaszkodás csupán gyengeség nem több,
A bölcs az, aki szépet is lát a csúfság mögött,
Ki mindenben jót is lát és nemcsak a rosszat,
S nem időzget a problémákon napok hosszat,

Ha szeretetre vágysz, akkor kezdj el szeretni,
És ne akarj minden létezőben hibát keresni!
Ha örömökre vágysz, akkor kezdj el nevetni,
Csak ekképp tudod a rosszat a jóval feledni,

S ha találgatod, mi lehet ez a tökéletlenség,
Akkor azt mondom, az örök elégedetlenség. 
Hisz a világ tökéletlen, és ez kísér az utadon,
Fogadd el, és nyomban rád talál a nyugalom.

Ne akarj az emberekben szánalmat kelteni,
Sem értelmetlen kérdéseket hiába feltenni!
Te a megoldást keresd panaszkodás helyett,
Gondolkodva uralkodhatsz a gondjaid felett!

Keresd hát mindenben az élet szebb oldalát,
Hiszen ebben találod a mindenható oltalmát!
Ne panaszkodj, ha nehezebb, inkább cselekedj,
Hisz az életet szebbé a bölcsességgel teheted!