A DECEMBER KETTŐSSÉGE
Szeretem a decembert és egyben nem szeretem. Szeretem az első havat és szeretem a karácsonyt, de a valódi értékeivel. Szeretem ezt az időszakot mert ilyenkor egy kicsivel mindenkinek érzékenyebb a szíve, ilyenkor egy kicsivel mindenkiben több szeretet van. Ilyenkor a JÉZUSI szeretet is közelebb áll hozzánk, mint bármikor az év többi hónapján. Legalább is én ezt tapasztalom. Ilyenkor jobban érzem a szeretet energiáját önmagamban és az emberekben is. Várjuk a karácsonyt és készülődünk az új évre, amit szeretteink társaságában töltünk. Ez a nagy pont a I betűn, az évvége. Újjászületünk és nemsokára elkezdődik egy reményteli szebb és jobb év.
Ellenben van a decembernek egy másik arca is amelyet nem szeretek. A médiából áradó vásárlási kényszereket követeően. A kapkodással, a forgalmi dugókkal, a türelmetlenséggel és a nagyfokú önzéssel átitatva. Amelyekkel akkor találkozunk amikor kimerészkedünk az utcára vagy esetleg elmegyünk bevásárolni, bár, ha jobban belegondolok, teljesen mindegy hova megyünk. Azonban bárhova is menjünk, ajánlom a bukósisak használatát mindenkinek az ünnepi bevásárlás alatt, sohasem lehet tudni.
Ha ünnep jön és közeledik a nagy nap, az ismerősök úgy csörgetik a telefont, mint a holdkóros kísértetek a láncaikat. A boltokban szánalmas bevásárlási verseny veszi kezdetét, karácsony előtt gyakorlatilag megtudhatjuk, hogy fog kinézni a világvége. Mindenki háborús élelmiszerkészletet halmoz föl arra a néhány ünnepi napra. Roskadásig rakott bevásárlókocsikkal egyensúlyoznak a kasszákig. Néha már az is csoda, hogy a polcokat és a pénztárgépeket legalább a boltokban hagyják. Mindenki vásárol, mivel a hírekben és a reklámokban erre ösztönöznek mindenkit.
Mert mára a hírek, immáron a fénysebességnél is gyorsabban szállnak, hála a médiának és az internetnek. A vén postagalambok már egy ideje pihennek, ebben a korban már nem divatosak, végleg nyugdíjba küldték őket. Apropó nyugdíjasok. Sajnos sok esetben az idősebb korosztály nem kap kellő figyelmet és megbecsülést! Pedig a nyugdíjasokra is jobban kellene figyelni, legalább ilyenkor. Mert ők a múlt század gyermekei és ezt a felgyorsult világot sokszor nem is értik. Sokuknak azt a kevéske nyugdíjat kell beosztaniuk, sok esetben minden segítség nélkül. Nekik a tél a legnehezebb a fűtés és a jeges utak miatt. Lassabban gondolkodnak és lassabban cselekszenek. Ebben az időszakban kellene a legjobban vigyázni rájuk.
Ám az utca modern embere ilyenkor nem lát, nem hall, csak törtet.
Az utca embere ebben a vak rohanásban, azt sem veszi észre, hogy nincs ideje élni. Mindenkit körül vesz, az éterből szállingózó, sekélyes és nevetséges információ áradat és ezt érzik a magukénak.
A központi kérdések: Ki is a legszebb, ki a leggazdagabb és kié a hatalom?
Ezek valóban fontosak a lelki nyugalmunkhoz és ahhoz, hogy örömöt leljük ebben a csalóka életben?
A világ mára fölhalmozódott fölösleges dolgokkal és használhatatlan információkkal. A forradalmak lassan kimennek a divatból, a jólét szörnyű terhétől szenvedő elkényeztetett társadalmak, mára teljesen elkényelmesedtek. A többség már csak otthon lázad, nincs ideje kimenni az utcára, hogy valamit változtatni tudjon az életén, mert nem érne haza az esti híradóra.
Ez a század már túl kényelmes és túl lapos. Napjainkban már a TV-n keresztül hazudnak a politikusok, az utcára sem kell kimennie senkinek azért, hogy megnyugtassák. Ha egy őszinte reggelen valaki mégis hazugságra ébredne, estére biztosan kimossák az agyát. Sajnos a jólétnek nem az előnyösebb oldalait élik meg az emberek, inkább a kényelmesebbet. Mert a jólét jelenthetne több aktivitást az életben, több szabadidőt egyszerűen mondva, több lehetőséget az önmegvalósításra.
A világot vezető háttérhatalmak országokat vásárolnak. De már ez sem érdekel senkit. Mindenki őrzi és védi az egyéni érdekeit és csakis akkor hangoskodik amikor az esetlegesen megsérül, azonban a világ dolga nem az ő dolga. Pedig ennek pontosan fordítva kellene lennie, de ez van. A káosz örvényében sodródunk és minden évben elhisszük, hogy jobb lesz, de nem lesz.
Mi nem lesz jobb? Miért akarnánk azt, hogy jobb legyen amikor minden feltétel adott ahhoz, hogy harmóniában és békében élhessünk egymás mellett? Talán mert a legfontosabb dolgok hiányoznak.
A boldogság, a belső béke, a nyugalom, a derű, a kiegyensúlyozottság, nem utolsó sorban a szeretet és még sorolhatnám. Ezek csak nagyon kevés emberben vannak jelen tartósabban és nagyon sok mindenkiből hiányoznak. Ezeket kellene kérni karácsonyra, de nem másoktól hanem önmagunktól. Azonban ezek nem a pénzen múlnak, mert akkor az emberek ezeket is biztosan megvennék.
Legalább egy évben egyszer meg kellene próbálni, egy jobb irányba elindulni és menni.
Csak az a baj az irányokkal, hogy hosszabb távon nehezen tarthatóak.
Az emberiség egy ideje iránytű nélkül kóborog a lét határain és ezért nem is tudja, hogy valahol eltévedt az útján. Egyre kevesebb az egyéniség és a szabad jellem. Az egyéniség nélküliek most remekül érzik magukat, mivel sem használható ötleteik, sem értelmes gondolataik sincsenek. Számukra éppen elég, ha divatos sztárokat imádnak és értelmetlen dolgokról beszélgetnek.
A lényeg mindenhol csakis a pénz, az értéktelen érték, a szeretet és az ehhez hasonló értékek, már csak a szappanoperákban léteznek ötven felvonásban. Az emberek nagyobb része ezekből tanulja a természetes viselkedést. Megpróbálják elképzelni, hogy milyen lehet a valódi világ személyes tapasztalatok nélkül. Közben fogalmuk sincs önmagukról, felveszik az álomviláguk undorító pózát és maguknak is hazudnak, mert a valóság az kiábrándítóan fájdalmas lenne nekik.
Pedig csak szóba kellene állni a másikkal és nem haragudni. A bevásárlást is lehetne beszélgetéssel tölteni és nem ordibálással. Jobban kellene figyelnünk egymásra az utcán és az utakon.
Ahhoz, hogy találkozhassunk önmagunkkal, beszélgetnünk kellene másokkal.
A mai kor hősei már nem karddal írják a nevüket, a történelem nagy mesekönyvébe. A tettre kész férfiak, most már nem divatosak. A férgek, árulók és a csalók aranykorát éljük. Terápiákon és gyógyszereken tengetik magukat, az unalom és a kényelem között.
Minden gyógyszer hordoz magában egy újabb betegséget, amihez persze újabb gyógyszer kell majd.
A féleszű csőcselék elvesztette az időérzékét és csak hömpölyög reménytelenül az őrület áradatában.
A papok és a politikusok népszerűségi vetélkedőt, tartanak a TV-ben. Közben a reklámok alatt, megtudhatjuk, hogy mit kell mindenképp megvennünk. Gyógyszereket, fogyasztó szereket, minden szereket egy jó nagy kupac fölösleges dolgot. Azért keljünk fel reggelente és menjünk dolgozni, hogy ezeket a futószalagon gyártott hulladékokat megvehessük. Gondoljuk ezt át. Inkább keljünk föl egymásért, szeretteinkért de ne ezekért a nagyipari vackokért. A drága időnket áldozzuk a felesleges holmikért, amikor azokat egymással is tölthetnénk. Hiszen a legtöbb, amit szeretteinknek adhatunk az az idő. Nincs értékesebb dolog a világon azoknál a perceknél, amelyeket szeretetben töltünk el!
A vezető háttérhatalmak, kannibálok módjára elkeseredett versenyt folytatnak, a világ minden szegletének megszerzéséért. Rémisztően magas ingatlan árakat szabnak minden országban és világméretű válságokat teremtenek a jobb üzleti pozíció érdekében. Szinte néha érzem, ahogyan reng a föld a talpam alatt, úgy megrázzák a világot a legújabb válságok.
Immáron az emberek elhülyítése elérte az egész világot, talán már nincs is visszaút és az útvesztő végén óriási szakadék tátong. Korunk lassan elkezd zuhanni visszafordíthatatlanul és tehetetlenül a kétségbeesés minden jele nélkül és a nyáj csak béget. Most azokról beszélek, akik gondolkodás nélkül csatlakoznak a nagy tömegekhez. Jelszavakat és neveket kiáltozva, minden saját elképzelés nélkül. Akiknek, ha azt mondják, hogy ez most jó, akkor úgy érzi, ez most jó. Sokan célok nélkül imbolyognak a mocsárban és még csak észre sem veszik, hogy süllyednek. Talán nem ártana, ha mindenki átgondolná azt, hogy mit is kíván követni, mondani, cselekedni. Talán akkor kevesebb lehetne a céltalan életvitel. Hiszen azok a perceink a legértékesebbek, amelyeket a jobb énünk megteremtésére fordítunk.
Manapság minden kiegészítőkkel működik. Legyen az az élet bármely területe, biztosan kaphatóak hozzá serkentő szerek és kiegészítők. A számtalan segédeszköz nélkül lassan sehova sem jutunk, de akkor hogyan jutottunk el idáig? Hiszen csak a mi századunk ennyire beteg!
A végső következtetést még így is igazán nehéz levonni, de a világ most már globális problémákkal harcol, hála a multik rendszerének. Ahol már egy főnökkel sem tudunk beszélni, reklamálni is csak írásban tudunk. Az, hogy igazunk van vagy nincs, ma már senkit nem érdekel.
Mert ez napjainkban nem számít és ha fölemelem a hangom akkor hívják a biztonsági őrt.
Tehát egymásra gond nélkül haragudhatunk, de a multik rendszerére nem, mert az tilos!
Ez a globalizáció szentsége, ami mára fontosabb, mint maga az ember.
Ezek a gondolatok keringenek a fejemben az egész decemberi szent hónapban, amikor TV-t nézek vagy a bárhol is járok a városban. Képesek vagyunk a szeretet ünnepe előtt mélységesen utálkozni és haragudni. De miért van mindez? Miért nem lehet nyugodtan előkészülni? Miért kell nekünk követni, ezeket a mesterségesen bevezetett szokásokat? Hitelből finanszírozott karácsonyok csak azért, mert belehajszoljuk önmagunkat. Aztán a következő karácsonyig tart, amíg sikerül visszafizetni. Nagyon sok kérdést tehetnék még föl, de ehelyett most nem ezt teszem, hiszen nem sok értelme lenne.
Inkább azt mondom így végezetül: Úgy vigyázzunk egymásra, mintha magunkra vigyáznánk és legyünk türelemmel, még akkor is ha nem mi hibáznánk. Adjunk annyi tiszteletet, amennyit kapni szeretnénk. Becsüljük a szegényebb kevesét, mert neki az a minden. Jó szívvel adjunk és jó szívvel fogadjunk. Figyeljünk arra, hogy ne teljen az egész december idegeskedéssel a karácsonyi és az Újévi ünnepségek miatt. Ne legyen a december rémálom mindenki számára. Embernek lenni és embernek maradni nem könnyű egyébként sem, de így még nehezebb. Kössünk békét önmagunkkal és a környezetünkkel. A szeretetnek nincs szüksége anyagiakra, ajándékozzunk de ne erőnkön fölül. Tartsunk mértéket az ünnepek alatt mindenben, italban ételben.
Nyugodt és boldog karácsonyi előkészülettel, sok türelemmel éljük meg az év utolsó hónapját.
Számomra elfogadhatatlan az, hogy decemberben csak karácsonykor tudjunk önfeledten örülni!
Hiszen az élet értelme, maga az élet. Az életünk jól megélése. Minél több pozitív érzéssel és élménnyel, amihez nekünk is pozitívabbaknak kell lennünk és maradnunk. Ami azt is jelenti, hogy nem konfrontálódunk fölöslegesen és úgy élünk, hogy törekszünk a belsőnkkel és a környezetünkkel való egységes harmóniára. Így kevésbé stresszeljük végig a decembert és nem csak a karácsonyfa alatt érzünk majd szeretetet. Tudunk mosolyogni a káosz közepén is, mert tudjuk, hogy ez is elmúlik nemsokára, legkésőbb Szentestén.
Élvezzük ki a percek gyönyörét, amelyeket szeretteinkkel tölthetünk ezen a szent ünnepen és ha eljön az Újév találkozzunk egy olyan emberrel a tükörben, amilyenek valóban lenni szeretnénk.
Mindenkinek Áldott Karácsonyi Ünnepeket és Boldog Új Évet Kívánok!