Miért ne lenne jó kedvem, amikor nincs pénzem?
Miért olyan nagy baj az, ha én magam jól érzem?
Hisz pénzem és a lelkem nem egy világból valóak,
Csak a pillanat a miénk, mit senki el nem rabolhat.
Miért ne lennék boldog, mikor látom, hogy süt a nap?
Inkább élvezem, amíg lehet, mit a természet adhat.
Talán a vihart és a felhőket várva kellene félnem?
Ha múlnia kell, hát múljon, de maradjon a fényem.
Az életben minden változik, és a holnap mindig más,
Sokan hiszik azt a múltról, hogy megbízható útitárs,
Tudnod kell, hogy a tegnap mára nem lesz ugyanaz,
Kapaszkodik a semmibe, de a jelen mindent behavaz.
A természet is változik, de mégis mindig gyönyörű,
Minden éppen olyan, mint egy hatalmas körgyűrű,
Hisz ha jobban megnézed az évszakok körforgását,
Meglátod a változó mögött a változatlan befolyását.
Elindulás és megérkezés, úgymint kezdet és a vég,
Az ember sokszor nem is tudja, mikor van az elég.
Az élet mindig figyel ránk, és tudja, mikor szóljon,
Visszaránt a káprázatból, ha túllépnénk egy ponton.
Úgyhogy azt ajánlom, barátom, ne várd a holnapot,
Ha egy mód van rá, ma már ne sirasd a tegnapot!
Most éld át az életednek minden kedves ajándékát,
Ha nem is tudod, meglátod, annyi öröm vár még rád.
Mi tegnap még nem volt, az holnapra már itt lesz,
Meglátod, hogy a váratlanban mennyi szépet lelsz,
Keresd majd meg önmagad, ha néha kicsit elvesznél,
Mert ki önmagára talál, az hidd el, hamar feleszmél.
Egyedül csak tőled függ az életed, bármit is teszel,
Mindig csakis rajtad múlik az, milyen ember leszel,
Te választod terheidet, amelyeket magaddal viszel,
Bármit elérsz az életedben, ha önmagadban hiszel.