Gyere velem most, és nézzük meg a Holdat,
Ne foglalkozz azzal, mit hoz majd a holnap,
Gyere velem most, hogy együtt nevessünk,
Akár egy pillanatra is boldogok lehessünk!
Gyere velem most, élvezzük a tűző napot,
Az égi forróságot, amit a teremtőnk adott.
Gyere velem most, másszunk fel a hegyre,
Nézzük meg a nagyvilágot felülről betelve.
Gyere velem most a tóba az éjszaka közepén,
Csak hárman leszünk a sötétség, te meg én.
Gyere velem most hagyjuk a komolyságot,
Élvezzük a napot, szeressük a bolondságot!
Gyere velem most a rétre, szedjünk virágot,
S ha majd beleszagolsz, megérted a világot!
Gyere velem most, engedjünk a csábításnak,
Tekintsük a szabályokat csupán ámításnak!
Gyere velem most, élvezzük a szabadságot,
A világ fölött átrepülve uraljuk távolságot!
Gyere velem most, a hófödte csúcsok várnak,
Hol a hegyek kezdődnek, vége van a nyárnak!
Gyere velem most, és ha jó barátok leszünk,
Minden bolondságot majd egymásért teszünk!
Gyere velem most, és ússzunk a végtelenben,
Lubickoljunk önfeledten az égi végletekben!
Gyere velem most, és hagyd el a találgatást,
Engedd meg magadnak a valódi tapasztalást!
Gyere velem most, és felejtsd el a holnapot,
Csak mondd ki azt, hogy köszönöm jól vagyok!
Gyere velem most, és szálljunk a szelek hátán,
A felhőkön lovagolva az ismeretlen határán!
Gyere velem most, érezd a szeretet, barátom,
S ha megérzed, megérted, miért vagy a világon!