Csak ülök a csendben,
A Mátra lágy ölében,
És nézem, ahogyan él,
Játszik, lélegzik, zenél.

Sőt, dalol a természet!
Csak figyelni kell,
A belső csendre,
Na és a külső zenére.

Mert csak így megy,
Ha ébren pihensz,
Csak akkor hallod meg,
Hogyan lüktet az élet.

Várni, halkan és türelmesen,
Beengedni minden hangot,
Minden apró rezdülést,
Mélyen lévő ütemet és zengést.

Élvezni, hogy suttog el a szél,
Ősi rejtélyt és jövendölést,
A hegy mélyen féltett titkait,
És a teremtő örök szavait.

A madarak vegyes kórusát,
Mint ismeretlen remekművet,
Hallgatom és örvendezek,
Egy vagyok mindennel, létezek.

Hálát adok, hogy itt lehetek,
Ebben a szent pillanatban,
Tökéletes harmónia,
Ajándék, édeni szimfónia.

S a csobogó patak hangja,
Utat törve a sziklák között,
Sietve, csilingelve csörtet,
Ijedten rohanva, keresi a völgyet.

És minél jobban figyelek,
Minden annál hangosabban,
Annál élesebben él,
Végül, egy egésszé összeér.

Nincs semmi, ami megzavar,
Semmi, ami hiányzik,
A teremtő hangja élteti a hitem,
Nyugalom melege járja át a szívem.

És mindent betölt a teremtő szellem,
Örvendezem, ám azt is halkan,
Csak ülök mosolyogva és elhiszem,
Elhiszem és érzem, hogy itt van Isten!

---

---

---