Oly nehéz a helyes ösvényt megtalálni,
Mégis sokkal nehezebb lesz végigjárni,
Mert ember az útján oly sokat ténfereg,
S az életemben mindig lesznek kételyek.

Engedd meg nekem, hogy tisztán lássak,
Bajban is értsem lényegét a tanításnak,
Hogy észrevegyem, mit nekem küldesz,
Tudjam, hogy oktatsz és nem büntetsz!

Taníts meg engem is okosan hallgatni,
Hogy tudjam, mikor mit lehet mondani,
Kivel kell vigyázni a kimondott szavakkal,
Hogy békével válhassak el, s ne haraggal!

Adj nekem erőt a tiszta, igaz szavakhoz,
S kimondjam akkor is, ha más csalatkoz,
Ne éljek hazugon, félelemtől reszketve,
Inkább őszintén, a bátorságtól vezetve.

Legyen akaratom, ha a céljaim kitűztem,
Kitartsak szükségben, akár az égő tűzben,
Úgy tegyek a szegénnyel, mint a királlyal,
Ne adjam fel, amikor harcolok a világgal!
Erősítsd meg szívem isteni erővel, kérlek,
Hogy boldoguljak akkor is, ha fáj az élet,
Ne gyengüljek, ha a nehéz napok jönnek,
S ha sírok, akkor sem fájjanak a könnyek!

Küldj nekem erőt a helyes cselekvéshez,
Hogy legyen szemem a rút cselvetéshez,
Mindig meglássam, hogy mi az, mi helyes,
S tegyem akkor is, ha nem nekem kedves!

Amikor nem is tudok mindenkit szeretni,
Legalább szívből meg tudjak bocsájtani,
S ne hordozzam a sírig a vélt sérelmeim,
Időben letehessem a nehéz lelki terheim!

Ajándékozz meg engem isteni türelemmel,
Mert nem találkozok mindig jó emberrel,
Az égi jóság vezessen őszintén az utamon,
Akkor is, ha a földön nem jár érte jutalom!

Segíts nekem élni az ég és a föld között,
S különbséget tenni a jó és a rossz között,
Kövessem az utat, melyet mutatsz nekem,
Hogy végig járva közben őrizzem a hitem!