Ne siess, ne rohanj várj, ha várni kell!
Nem minden akkor jön, mikor neked megfelel,
Bonyolult az élet szövete, és milliárdan írják,
Néha nem könnyű mit követelsz, és nem is bírják.
Ó teljesség, mily messze vagy az embertől,
Miként, ragyogó égbolt a tündöklő tengertől,
S az ember mégis milyen közel érzi,
Hisz minden síkon csak a tökéletességet nézi,
Pedig a tökély az maga az ember minden hibájával,
Kérhet bármit a remény, a hit, és a szeretet imájával.
Úszunk a Univerzum tengerében és cseppenként születünk,
Egyformák vagyunk, de mégis más programot követünk,
Néha jó, néha rossz, s ez mindig váltakozik,
A múló idő az mi nekünk nem elég, s több kívánkozik.
Már születésünk előtt tudtuk hova tartunk,
És csupán hittük, de valójában nem volt hatalmunk,
Azt hiszi az ember mindent irányít a nagy végtelenben,
De néha rájön, hogy csak sodródik az iránytalan végletekben!