Mégis ki ártatlan? - Ha nem csak az újszülött,
Aki e szent pillanatban a földre költözött.
A ma születettnek a világ is csak jót kívánjon,
Csakis ő az egyetlen bűntelen ezen a világon.
 
Ártatlan az, aki még valóban tiszta lelkű,
Mint a hegyről eredő forrás, tiszta vizű,
Kit a világ szennye még nem rontott meg,
Kinek a jóság és a szeretet, mindent jelent.
 
Nincs senki, aki nem vétkezett és nem ártott,
Ki nem tudja merre a rossz út és nem járt ott,
Mert ilyen az ember, ki így, ki úgy bűnben él,
S magán kívül mindenkit bűnösnek lát, elítél.
 
Ítélkezni bárki tud, ahhoz nem kell semmi,
Másikban a kis hibát is könnyedén meglelni,
Ám magában hiába keresi soha nem találja,
Úgy, mint a szálka és a gerenda híres példája.
 
Nos ki oly ártatlan, hogy felettünk ítélkezhet?
Mert én olyan embert a földön nem ismerek,
,,Ne ítélj, hogy ne ítéltess” így ál a szentírásban,
Hibát csak magadban keress és soha másban.
 
Csak az ítélkezzen, ki még soha nem vétkezett,
Aki mindig vétlen volt, el sohasem tévedett,
Az legyen, aki a másik felett bírálni merészel,
Mert lelke csak akkor, csak akkor nem vész el.